Várnai Zseni - Mi legyek még? Míg kicsinyek voltak a gyerekeim, tejjé változtam, az kellett nekik, ültem kis ágyuk mellett reggelekig, ha betegek voltak s úgy fonnyadtam ott, hogy arcom egész kicsinyre sorvadott, s mikor szemükbe visszatért a fény, napként sütötte őket az enyém, s piros lett arcuk, alma gömbölyű, attól lettem én akkor gyönyörű. Kalács is voltam, meg vajas kenyér, és játékszer, hogy meg ne unjanak, és képeskönyv, hogy megtanuljanak belőlem mindent amit álmodom, később az egyszeregyet számolom, növök velük, már iskolás leszek, s a nagy katedra előtt reszketek: felelnem kell, vizsgáznom, - ó, tudom, borzalmas, hogyha bennük elbukom! Most széllé kell változnom, hogy elérjem az egyiket, a messzeségbe kínt, de aki volt, örökre tovatűnt, s ha elfogom, ha átölelhetem, lelke páncélját át nem törhetem, s mindkettő bár belőlem sarjadott, többé már nékik mit sem adhatok, a földön nincs több oly bús szerelem, mint az anyáé, oly reménytelen. Mi legyek még? Érettük mit tehetnék? Legyen belőlem sűrű rengeteg, majd jól elbújhat ott a két gyerek ha menekülni kell a rossz világból, és kunyhó leszek friss mézeskalácsból, és tejjel-mézzel folyó kis patak, isznak belőlem, hogyha szomjasak, és dalolok majd nékik estelen: - Aludjatok el itt a keblemen.
(versek, 1927) Kórus szopránban (versek, 1930) Fekete bárány (versek, 1935) Én mondom és te add tovább!
Így ringatja a változó idő, a mag, ha pattan, az is újra ő, kikél a földből, húzza őt a fény, újjászüli az örök televény. S ha teste már csak tűzre lenne jó, olyan öreg, száraz és korhadó... ifjú fákban tovább él lényege... gyümölcsös ág az asszony élete... Birtalan Ferenc: Titok Mama soha nem nevet ki engem. Neki elmondom az álmom. Ő is elmeséli a titkait, és nem csodálkozik, hogy csigabiga-háton az Óperenciáson túlra jött velem. Van, amire emlékszik is... Osváth Erzsébet: Édesanya Hogy muzsikál, dalol ez a szó! És százféleképpen mondható: Anyú! - kissé kényeskedő, kérő. Anyucikám - kedvesen becéző. Anyukám - oly gyengéd, simogató. Mama! - milyen panaszosan hangzó! Kórus énekli a sok szólamot, gyermekkórus, s te némán hallgatod- ennyi változatban drága nevedet, egyet jelent mind: szeretet. Osváth Erzsébet: Mamájának mondja Ági -Ha nagy leszek és te kicsi, tied lesz a babakocsi. kiviszlek a játszótérre, lepkét kergetni a rétre. Én dolgozom, te majd játszol, várat építsz, fára mászol. A boltba is én megyek.
(versek, 1960) Légy boldog te világ! (válogatott versek, 1961) Élők, vigyázzatok! (válogatott versek, 1962) Nem volt hiába (önéletrajzi regény, 1962) Nyugtalan madár (versek, 1966) Tündérkert (gyermekversek, 1968) Ének az anyáról (versek, 1968) Borostyán (versek, 1969) Idő heroldja (összegyűjtött versek, 1971) Vers és virág (összegyűjtött versek, 1973) Egy harcos asszony írásai (versek, 1973) Egy asszony a milliók közül I-II. (önéletrajzi regények, 1974) Az igazlátó király (mesék, gyermekversek, 1979) Sorsod foglya vagy (versek, 1986) Díjai [ szerkesztés] József Attila-díj (1956) Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1960) Munka Érdemrend arany fokozata (1968) Szocialista Hazáért Érdemrend Felszabadulási Emlékérem Tanácsköztársasági Emlékérem Partizán Emlékérem SZOT-díj (1969) Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ Születési bejegyzése a nagyvázsonyi izraelita hitközség születési akv. 4/1890. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 4. ) ↑ Döbrentei Kornél "Nyílt levél Szent István királyhoz" c. írásában (2004. augusztus 15., Nagyboldogasszony napja) a következőket jegyzi meg: "Szegény Várnai Zseni költőnő, nemzetközi propaganda édesanyánk írta, mégha hamis akkusztikával is: Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek. "
Hozok cukrot, kenyeret, banánt is, mert szereted. Haza jövök, ölbeveszlek, úgy szeretlek, úgy szeretlek! Képes Géza: Köszönöm Egyetlen jó az életemben te voltál, te vagy, te leszel. Kapocs, mely az élettel összekötne, van ezer meg ezer, de mindegyiket, bármely pillanatban szétszakítom mint pókhálószövetet. Hogy voltam, hogy vagyok, hogy leszek: köszönöm neked. Szabolcsi Zsóka: Nem volt ideje... Kendőjét én hordom ma már. Panaszkodom neki, s mesélek. Mosolya naponta bátorít. Fényképen áll szökőkút mellett. Hiányzik karácsonyunkból, s velem dalol a fa alatt, Hegedűjén ellazult a húr, dúdolok neki új dalokat. Fejfájós napokon hozzá hullok. Nyugtalan órán nyugodt lelke vár. Nem volt ideje megőszülni. Kendőjét én hordom ma már.
Várnai Zseni: Mi legyek még? Míg kicsinyek voltak a gyerekeim, tejjé változtam, az kellett nekik, ültem kis ágyuk mellett reggelekig, ha betegek voltak, s úgy fonnyadtam ott, hogy arcom egész kicsinyre sorvadott, s mikor szemükbe visszatért a fény, napként sütötte őket az enyém, s piros lett arcuk, almagömbölyű, attól lettem én akkor gyönyörű. Kalács is voltam, meg vajaskenyér, és játékszer, hogy meg ne unjanak, és képeskönyv, hogy megtanuljanak belőlem mindent amit álmodom, később az egyszeregyet számolom, növök velük, már iskolás leszek, s a nagy kateda előtt reszketek: felelnem kell, vizsgáznom, - ó, tudom, borzalmas, hogyha bennük elbukom! Most széllé kell változnom, hogy elérjem az egyiket, a messzeségbe künt, de aki volt, örökre tovatűnt, s ha elfogom, ha átölelhetem, lelke páncélját át nem törhetem, s mindkettő bár belőlem sarjadott, többé már nékik mit sem adhatok, a földön nincs több oly bús szerelem, mint az anyáé, oly reménytelen. Mi legyek még? Érettük mit tehetnék? Legyen belőlem sűrű rengeteg, majd jól elbújhat ott a két gyerek ha menekülni kell a rossz világból, és kunyhó leszek friss mézeskalácsból, és tejjel-mézzel folyó kis patak, isznak belőlem, hogyha szomjasak, és dalolok majd nékik estelen: - Aludjatok el itt a keblemen.
Döbrentei talán arra is akart célozni, hogy a "lőni" ige felszólító módja egyes szám második személyben "lőj", bár én nem vagyok abban biztos, hogy ez a mai helyesírási szabály 1912-ben is így volt-e. A vers itt olvasható: [1] Archiválva 2011. május 28-i dátummal a Wayback Machine -ben. Források [ szerkesztés] Major Ottó: In memoriam Várnai Zseni ( Új Tükör, 1981/3. sz. ) Vedres Vera: In memoriam Várnai Zseni ( Élet és Irodalom, 1981/43. ). Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929. További információk [ szerkesztés] A magyar irodalom története 1945-1975 (A vers) A magyar irodalom története 1945-1975 (A próza) Kortárs magyar írók Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X Szerzői adatlapja a Molyon Szentesi Zöldi László: Vörös amazonok,, 2019. február 17. Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 98457277 OSZK: 000000016547 NEKTÁR: 38641 PIM: PIM74057 LCCN: no92018984 ISNI: 0000 0001 1079 122X BNF: cb12780782d