ZENEI ALAP / REMIX / INSTRUMENTAL / KARAOKE EGYEDI ÖTLETEK Rólam Munkáim RÓLAM Fő profilom a zenei alap, instrumental hangszerelés, karaoke készítés. BIOGRÁFIA Simon Bálint vagyok. 1988. május 10-én születtem Mátészalkán. 8 évesen kezdtem el tanulni a zene elmélet alapjait magántanárnál. (Később szolfézs vizsgát is tettem az oktOpusban 2006-ban. ) Szakmámat tekintve Hangmester/hangtechnikus vagyok, bár engem a stúdiók világa az, ami igazán vonz. Életem egyik örömforrása, mikor valami újat alkothatok. A kreativitás, az alkotási vágy, és a szakma mély tisztelete az, ami működteti vállalkozásomat. Életem civil részében egy iskolában dolgozom pedagógia asszisztensként. De természetesen itt is körbe vesz a zene, hiszen az iskolarádiótól kezdve, a műsorok zenei, és kreatív részével is van lehetőségem foglalkozni. Továbbá billentyűsként tevékenykedem családi zenekarunkban, melyet édesapámmal ketten alkotunk. Tudásomat mind zeneileg, mind technikailag folyamatosan igyekeztem bővíteni. Mivel ez egy véget nem érő folyamat, a fejlődési lehetőség adott.
Magyarország az én hazám, itt nevelt fel apám anyám, itt ringattak a bölcsőben, e szép honnak szent ölében. Azért oly szép ez a világ, mert a szíve Magyarország. Nincs is több ily áldott hona, ez a földnek minden java. Én Istenem, Jóistenem, oltalmazóm, segedelmem, vándorlásban reménységem, ínségemben lágy kenyerem. Vándorfecske sebes szárnyát, vándorlegény vándorbotját, vándor székely reménységét, Jézus, áldd meg erdély földjét! Vándorfecske hazatalál, édesanyja fészkére száll. Hazamegyünk, megáld majd a csíksomlyói Szűz Mária.
Egyértelmű volt a döntés. DRÓT: Most hol élsz? Mivel foglalkozol? GALYAS ÉVA KLÁRA: Budán lakom albérletben. Foglalkozok mindennel, amiből meg tudok élni. Közben írok rendületlenül, megakaszthatatlanul. Korábban szerkesztőként dolgoztam a Rádió C-ben, amíg működött, aztán gyakornokoskodtam az MTV Roma Magazinjánál. Most leginkább alkalmi munkákból tartom el magam és a kislányom. DRÓT: Olvastad-e a Jónás Tomi interjút? Mit gondolsz róla? GALYAS ÉVA KLÁRA: Igen, olvastam. Egyetértek vele, és bár a sorsunk nem azonos – egészen más a családi hátterünk, csak a származásunk közös, ahogy mondani szokták, az a nagy C betű a homlokunkon – önmagában a származás nem jogosít fel senkit az egyformaságra. Persze én is érzem ezt a fajta reménytelenséget a saját életemben, de az egész társadalomban is. Amiről Tamás beszél jogos, igaza van. Szitokszó lett a cigány, ez annak a jele, hogy még jobban kizártak minket a társadalomból. Én azt figyeltem meg, hogy amikor egy sikeres cigánnyal találkozik az ember, főleg, ha még beszél is vele, őt már nem cigánynak, hanem romának tartják.
Aztán, ha már bent voltak, létrehoztak nekik külön osztályokat, persze alacsonyabb színvonallal. Az iskolai szegregáció ma is divat, de már legalább perelni lehet miatta. A rendszerváltás környékén nagy szó volt, ha egy roma gyerek elvégezte az általánost, leérettségizett. Most már a roma fiatalok másfél százaléka diplomát szerez. Ez persze borzalmasan messze van a többség arányától, de magunkhoz képest komoly fejlődésnek látszik. Ettől függetlenül nem vagyok optimista, a romák többsége valószínűleg 100 év múlva is a legszegényebbek közé tartozik majd. Az a kérdés, hogy milyen lesz a legnyomorultabbak életszínvonala. Hogy éhezéssel jár, vagy éhen azért nem halnak majd. Közben persze lakni is kell valahol. Viszont nem mindegy, hogy faluszéli viskóban tengődnek ázva-fázva, vagy a faluban, fürdőszobás lakásban. Az elmúlt évek azt mutatják, hogy hiába dolgozik valaki – nemcsak közmunkásként – nem lehet lakbért, villanyt fizetni, ételt, tüzelőt, ruhát venni a keservesen megkeresett fizetésből.
Leírás: Édes hazám leírása Majdnem negyedszázaddal a rendszerváltás után Magyarországon újra divatba jött a közéleti költészet. A rendszerváltást követő néhány év bőséges verstermése után fokozatosan mind kevesebb olvasói és kritikai figyelem övezte a politikai, közéleti témájú verseket, ám ezek a művek léteztek és izgalmas párbeszédet folytattak egymással, ahogyan az elmúlt egy-két évben született költemények is közvetlenül megszólítják az előzményeiket - felrajzolva a magyar demokrácia bő két évtizedének történetét. Az "Édes hazám" antológia arra vállalkozik, hogy az olvasót részesévé tegye ennek a költői tradíciókon, nyelv- és világszemléleti különbségeken átívelő irodalmi párbeszédnek. Az antológia alapegysége nem a vers, hanem a versciklus.