Ismerhetjük még a "betartja a három lépés távolságot" kifejezést, amit képes értelemben szoktunk használni, és azt jelenti: nem engedi, hogy átlépje a bizalmas beszélgetés határát. Ha valaki fél méternél közelebb jön hozzánk, akkor belép az intim zónánkba: ez rendkívül közeli, bizalmas kapcsolatok távolsága; ennél távolabb, kb. 130 cm-ig terjed a személyes zóna, amelyet közeli ismerőseinknek "tartunk fenn". A társas zóna 3-4 méteres távolságát a személytelenebb kapcsolatok esetében tartjuk, és ennél még távolabbi a nyilvános zóna, például egy ünnepi beszéd során. Természetesen e zónák általánosítás eredményei, és bizonyos tipikus szituációkhoz kötődnek. Érdekes azonban belegondolni, hogy például egy sietős hétfő reggel, miközben a villamoson utazunk munkahelyünk vagy iskolánk felé, hányan vannak éppen benne az intim zónánkban, és ez milyen hatással van ránk… A szövegfonetikai eszközök. Miközben beszélünk, mondandónk bizonyos részeit hangsúlyozzuk, mondatainkat időnként mélyen kezdjük és magasan fejezzük be (vagy éppen fordítva), esetleg kisebb-nagyobb szünetekkel tagoljuk (vagy tesszük töredezetté) megnyilvánulásainkat.
(gesztusok, öltözködés, mimika, kéztartás, 4 kép lesz, 2-t választunk, elemezni kell) A kommunikáció jelei A kommunikáció történhet nyelvi és nem nyelvi jelekkel. A nyelvi jelek segítségével tudjuk gondolatainkat írásban és beszédben kifejezni. Ezeket a nyelvi jeleket idegen szóval verbális jeleknek nevezzük. Nyelvi jelek: Hangok Szóelemek Szavak Szószerkezetek Mondatok A kézmozdulatok, az arckifejezés változásai, a testmozgás, az öltözködés a kommunikáció során kiegészítik, módosítják a nyelvi jelek jelentését. Írás közben nemcsak a szavak mondatok leírására, hanem a külalakra is figyelni szoktunk. Ezeket nem nyelvi jeleknek, nonverbális jeleknek nevezzük. Ezeknek a nem nyelvi jeleknek a beszédben több szerepe is lehet. Egyrészt tájékoztat partnerünkről, irányítja a kommunikációt és kiegészíti, megerősíti a nyelvi jelek jelentését. Nem nyelvi jelek: A hangjelek: Nem mindegy, hogyan mondjuk azt, amit mondunk. A hangunkkal sok mindent ki tudunk fejezni. Mondanivalónk értelmét megerősíthetik, vagy módosíthatják a hangos beszéd zenei eszközei: a hangerő, a hangsúly, a hanglejtés, a beszédtempó, a beszéd ritmusa és a beszéd közben tartott szünetek.
Egyetlen mondatot sem tudunk kimondani anélkül, hogy azt valamilyen nem nyelvi eszköz (nonverbális) ne kísérje. A metakommunikáció minden olyan nem nyelvi kifejezőeszköz halmaza, amellyel a kommunikáció során a beszédünket kísérjük. Sok mindent elárul a beszélő személyiségéről, jelleméről, aktuális élethelyzetéről, hangulatáról. Gyakran nem tudatosul, akaratunkkal kevésbé szabályozható. Beszéd közben több szerepük is lehet. Egyes vizsgálatok szerint az emberi közlésnek mindössze 7%-a verbális (szóbeli), 38%-a vokális (a hang kifejező erejére hagyatkozó) és 55%-a non verbális.
A központozás részben a grammatikai szerkezetektől függ (pl. : vessző a tagmondatok határára, az értelmező jelzős szószerkezetbe), részben pedig a szöveg jelentésének, stílusának megfelelően alkalmazzuk az írásjeleket. Ez utóbbi esetben az írásjelek rendszert alkotnak, a szövegben ugyanabban a helyzetben következetesen használjuk őket. Az írásjelek alkalmasak stilisztikai különbségek, kifejezésbeli árnyalatok kifejezésére is. A mondatvégi írásjelek megválasztását a mondat fajtája határozza meg, ugyanakkor jelezhetjük velük a mondatnak a formától eltérő szerepű használatát. A zeneiség stíluseszközei: Ezeknek élőszóban van szerepük. Segítségével az előadott szöveg meggyőző, kifejező és hiteles lesz. Tagolják a szöveget és segítenek az értelmezésben. Hangsúly Hangerő Hanglejtés Hangmagasság Beszédszünet Beszédtempó
I. A kommunikáció nyelvi és nem nyelvi kifejezőeszközei Az emberi kommunikáció több csatorna igénybevételével történik. Az emberi kommunikáció digitális és analógiás kódok által jut kifejezésre, így elkülöníthetjük a: verbális kommunikációt, mely a nyelvvel mint digitális kóddal kifejezhető emberi beszédet és írást jelenti; a nem verbális kommunikációt, mely magában foglal minden olyan üzenetet, amely analógiás kódok által fejezhető ki. Ide tartozik a gesztus, a mimika, a mozgás, a térköz, az öltözködés stb. (Napjainkban egyre több tudományág foglalkozik ennek a csatornának a feltárásával, leírásával. ) az emberi kommunikáció két csatornája azonban csak a tudományos vizsgálódás céljából választható szét, a valóságos folyamatban ezek a tényezők szorosan összefonódva, egymást kiegészítve vesznek részt. a metakommunikációt az utalások hordozzák, melyek megjelenhetnek az emberi kommunikáció mindkét csatornáján: a verbális közlésben, ha az adott szövegnek a közvetlen nyelvi szintjénél elvontabb jelentése van (pl.
A tekintet: A szem a lélek tükre- tanítja a szólás. Amikor szólni kívánunk valakihez, vagy kapcsolatot kívánunk vele létesíteni, először ránézünk. A szemnek beszélgetés közben is fontos jelzőszerepe van. A kommunikáció során a kapcsolattartás egyik fő kifejezője a tekintet, az, ahogyan a partnerünkre nézünk. Szemünk hangulatunkat, érzelmi állapotunkat is tükrözi. Elárulja, ha boldogok vagyunk, de azt is ha szomorúak. A tekintet változását arcjáték is követi. Az arcjáték (mimika): A kommunikációban az arcjátéknak, mimikának is kifejező, közlő szerepe van. Ezzel általában nem tudatosan élünk beszéd közben. Az arc jelei, a mosoly, a száj elhúzása, a szemöldök felhúzása szavak nélkül is kifejeznek valamit. Az arcjáték különféle jeleit a különböző országokban nem egyformán értelmezik. Például a nyelv kinyújtása nálunk a csúfolódás jele, míg a tibetieknél így üdvözlik egymást. A testtartás: Aki boldog és büszke, kihúzza magát, aki szomorú, az általában meggörnyed, magába roskad. A testtartás utal érzelmi állapotunkra is.
Az úgynevezett mondatfonetikai eszközök, például a hangszín, a hanglejtés, a szünet, a hangsúlyozás, a beszédtempó néha szinte észrevétlenül árnyalják a verbális tartalom jelentését, nem ritkán ellentétébe fordítva azt. Amikor valaki például egyértelművé kívánja tenni mondanivalója ironikus mivoltát, az olyan – alapvetően derűs hangvételű – közléseket, mint például a példaként már fentebb említett "Milyen jó, hogy újra itt vagyunk" mondatot mondhatja színtelenül, mindenféle hangtónus nélkül, vagy éppen eltúlzott dallamossággal is: mindkettő meg fogja változtatni az alapvető nyelvi jelentést. A tétel összegző leírása A közlésfolyamat nem nyelvi kifejezőeszközeit tehát hat nagyobb kategóriába sorolhatjuk: a tekintet, a mimika, a gesztusok, a testtartás, a térközszabályozás, valamint a szövegfonetikai eszközök köreibe. Ezek a jelzések rendszerint nem külön, hanem egymáshoz (illetve a beszédhez) kapcsolódva jelentkeznek és határozzák meg különféle kódonként az üzenet tartalmát. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy mindezidáig főként a hangzó szövegre koncentráltunk; írásban a nem verbális kifejezésmódok nagy része egyáltalán nem jelentkezik, azonban a mondatfonetikai eszközök egy részét jelöljük szövegeinkben: erre használjuk az írásjeleket.
A nem nyelvi, nem verbális kommunikáció jelei szóban: hangjelek, tekintet, arcjáték, gesztusok, testtartás, térközszabályozás, a külső és a csend. Írásbeli kommunikációban az elrendezés, a margó, a tagolás, a sorok, a sortávolság, a betűköz, a betűtípus, a színek, a keret és a javítások.
mosolygás), - részben csak egy adott népre, embercsoportra, egyénre jellemző (pl. a bólintás jelentése) Testnyelvi eszközök/testbeszéd/ a nonverbális kifejezésmódok csatornái 1. Megjelenés: külső ruházat + belépés, bevonulás = első benyomás (alkalomhoz illő) 2. Térhasználat, térközszabály Személyes tér: - intim (16-45cm) és személyes (46-120cm) zóna alkotja Társasági tér: - társadalmi (120-360) és nyilvános (360-) zóna alkotja 3. Testi érintés: konvencióra épül, kultúra függő, bonyolultan szabályozott 4. Tekintet: funkciói, jellemzői: szabályozó szerep, kapcsolattartás, intellektuális pillantások (érzelmi, nem értelmi), emocionális jelzések, öntudatlan többnyire, tartalma, iránya különböző társadalmi viszonyokban megszabott 5. Testtartás, mozgás: - kifejez: énképet, érzelmi állapotot, jelenlévők iránti attitűdök - befolyásolja a kultúra, neveltetés, pillanatnyi lelkiállapot (partnerhelyzet) 6. Mimika, arcjáték: az érzelmi viszonyok tükröződése az arcon, az arc izmainak mozgása által - a mimika kialakításában a száj, a szem, és az orr vesz részt - hét érzelem tükröződik az arcon: öröm, meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor és az érdeklődés 7.
Egyrészt ott van a verbális módozat, mely rendkívül hatékony közlésre, kapcsolatteremtésre, és persze megtévesztésre. A másik oldalon ott állnak a nonverbális eszközök. Ezek lehetnek apró, már-már észrevétlen vokális jelek, melyek megváltoztatják az üzenet jelentését, nyomatékát. A nem nyelvi kifejezőeszközök: ha összhangban vannak a szöveg tartalmával, nyomatékosítják, ha nincsenek, cáfolják, amit mondunk. Ugyanolyan fontosak, mint a nyelvi kifejezőeszközök. A nem nyelvi jelek: 1. szóbeli kommunikációban hangjelek tekintet arcjáték gesztusok testtartás térközszabályozás a külső a csend 2. írásbeli kommunikációban elrendezés margó tagolás sorok sortávolság betűköz betűtípus színek keret javítások IV. Összefoglalás Szoros kapcsolat van nyelv és kommunikáció, nyelv és társadalom, nyelv és gondolkodás között. Kölcsönösen hatnak egymásra és egymást kölcsönösen feltételezik. A nyelvi vagy verbális kommunikáció jellemző arra a társadalmi csoportra, amelyben élünk. A nyelvi jelrendszer birtoklása a kommunikációs képesség jelentős mértékben múlik az iskolázottságon, az életkoron, a nemen és a társadalmi helyzeten.