Az anyai test mint első környezet magzatra gyakorolt hatását vizsgálva, Vivette Glover, a perinatális pszichológia professzora határozottan állítja: az anya érzelmi állapota befolyásolja a magzat idegrendszeri fejlődését. Ha az anya stresszes, a megnövekedett kortizolszint strukturális és funkcionális változásokat hozhat létre magzata agyában. Orvos-Tóth Noémi Glover (és mások) kutatásai bizonyították, a depressziós és szorongó anyák gyermekei maguk is nagyobb valószínűséggel szenvednek majd depressziós és szorongásos tünetektől, de figyelemzavar, tanulási nehézségek és kognitív problémák is gyakrabban alakulnak ki náluk. Ezek aztán akár az egész életutat, az ember sorsát is képesek befolyásolni. Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors – Családi sebek és a gyógyulás útjai Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2018
Hogyan hat a jövőnkre mindaz, ami a kezdetek kezdetén történik? Fejlődésünk a gének és a környezet kölcsönhatásában zajlik, márpedig a legelső környezet, amellyel kapcsolatba kerülünk, az édesanyánk teste. Sokáig azt hitték, a méhben csak testi növekedés zajlik. Néhány évtizede csupán, hogy – a modern csecsemőkutatásoknak és az ultrahangos technológiának köszönhetően – világossá vált: ebben az addig felderítetlen időszakban nagyon fontos dolgok történnek. A magzat jelen van, figyel, reagál és tanul. Bár idegrendszere még éretlen, tapasztalatait mégis elraktározza. Az anyai test nemcsak táplálékkal látja el, de érzelmi állapotait is átadja neki: ha az anya éppen jól érzi magát, a magzat is boldogsághormonban fürdik, ha feszült, ideges, neki is kijut a stresszhormonokból. Ezek a biokémiai üzenetek emléknyomokká alakulnak át, melyek testi érzések, zsigeri benyomások, sejtszintű emlékek formájában raktározódnak el. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy nem tudatos, szavakban megfogalmazható emlékekről van szó, hanem sejtszintű tapasztalatokról.
Miután elolvasok egy ilyen jellegű könyvet, gyakran érzem azt, hogy eláll a lélegzetem, ugyanis mélyen megérint mindaz, amit a könyvben olvasok. Ezt a könyvet nem lehet csak objektíven vagy kritikus szemmel olvasni, csakis úgy ha az ember megnyílik előtte és beengedi mindazt, ami teret kíván magának. Ha valaki egy igazán értékes és alapos személyiségfejlesztő könyvet keres, akkor szerintem Orvos-Tóth Noémi könyve remek választás lehet, ugyanis rengeteget tanulhat belőle az ember. Témáját tekintve roppant érdekes és alapos, szerkezetileg nagyon megnyerő és átlátható, tartalmilag pedig egyenesen szívhez szóló. Tényleg úgy érzem, hogy ez a könyv mindenkinek szól és legalább egyszer mindenkinek el kellene olvasnia, mert úgy gondolom, hogy felelősségteljes és beteljesült életet csak az élhet, aki ha nem is tudja feldolgozni az örökölt családi mintákat, de legalább megérti őket és ennek tudatában tudja életét élni. Úgy gondolom ez a könyv ennek a folyamatnak csak az első kezdeti lépése, ugyanakkor egy hatalmas löketet jelenthet mindazok számára, akik kicsit jobban bele szeretnék ásni magukat a családi mintákba és a családi gyökerekbe.
A Mama refrénjében például mindannyiunk életének alapkérdése fogalmazódik meg: Hisz jól tudod, nem kértelek. Nem kértem tőled az életet. S még mielőtt majd egyszer meghalok, Még tudnom kell, miért vagyok. Miért vagyunk? Mi végre jöttünk a világra? Akarták-e hogy megszülessünk? A nyolcvanas években még nem sejtettem, pszichológusként milyen sokszor keresem majd a választ erre a kérdésre. Általában már a terápiás munka kezdetén igyekszem feltérképezni, mit tud a páciens a fogantatása körüli eseményekről. Kik voltak a szülei? Milyen volt a kapcsolatuk, hogyan éltek? Várták-e az érkezését, vagy csak "becsúszott" "baleset" volt, nem tervezett terhességből – mert ilyenkor a várandósság valóban inkább teher – született? Egy gyerek ideális esetben két érett személyiségű, egymást szerető ember k mély elköteleződéséből és kölcsönös vágyából, megfelelő érzelmi és anyagi körülmények közé érkezne erre a világra – az élet azonban ritkán kényeztet el minket ideális helyzetekkel. De miért olyan fontos téma a fogantatásunk?
Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni. A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd - amit a modern kutatások eredményei is igazolnak -, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban - hogy csak néhány lehetséges példát említsek. Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.
Egy-egy fejezet végén OTN kérdéseket tesz fel, amelyeket persze lehet sejteni a fejezet alapján, de ez nem is baj. A lényeg, hogy felteszi a kérdéseket nekünk, amely a gondolkodáson túl családi beszélgetések alapjául is szolgálhat. Egy-egy fejezet kapcsán jó beszélgetések kerekedtek köztünk is a férjemmel. Mikor még élt a nagymamám, többször kértem tőle, hogy meséljen történeteket az életéből, mert izgalmasnak találtam, meg akartam ismerni, hogyan lett ő az, aki. És úgy sajnálom, hogy bizonyos dolgokat nem kérdeztem meg. Ha előbb olvasom ezt a könyvet, talán még megkérdeztem volna. Ő volt a legkisebb a családban, sokadik gyermekként érkezett, s mindig nagy szeretettel és imádattal beszélt az édesanyjáról, s úgy érezte, sosem tud olyan jól főzni, mint anyukája. Itt jegyezném meg, a mama hihetetlenül jól főzött, sok dolog hiányzik. Van egy kedves rokonom, aki energiát nem spórolva folyamatosan kutatja a családfáját, a család történetét. Azt érzem, most értettem meg igazán, mi a jelentősége számára.
Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját. Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz. Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat. Eredeti ára: 3 360 Ft 2 268 Ft + ÁFA 2 381 Ft Internetes ár (fizetendő) 3 200 Ft + ÁFA #list_price_rebate# A termék megvásárlása után +238 Tündérpont jár regisztrált felhasználóink számára. #thumb-images# Orvos-Tóth Noémi könyvek
Ha tehát szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, sok esetben fel kell tárnunk családunk múltját. Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz. Orvos-Tóth Noémi lebilincselő előadásában kliensei és világhírű művészek esetein keresztül mutatja be ezeknek a mechanizmusoknak a működését, és egy kis családfa-kutatási gyorstalpalót is tart, hogy hozzá tudjunk kezdeni saját transzgenerációs önismereti utunkhoz.
Orvos-Tóth Noémi - Örökölt sors - Családi sebek és a gyógyulás útjai | 9786155932007 Kötési mód puha kötés Dimenzió 140 mm x 200 mm x 17 mm Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni. A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd - amit a modern kutatások eredményei is igazolnak -, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban - hogy csak néhány lehetséges példát említsek.