Elif Shafak Elif Shafak díjnyertes brit–török regényíró, Törökország legolvasottabb női szerzője. Ez idáig tizenhét könyve jelent meg, műveit mintegy ötven nyelvre fordították le. Shafak politikatudományokból doktorált, és olyan neves törökországi, amerikai és angliai egyetemeken tanított, mint a St. Anne's College vagy az Oxfordi Egyetem. Lelkes harcos, aki a nők egyenjogúságáért, az LGBT jogaiért és a szabadságjogok betartatásáért küzd.
Nemrégiben megpróbálkoztam A bolhapalotá val, de nem volt hozzá elég türelmem, letettem, most meg kölcsönkaptam ezt, és az elején oly lendületesen indult meg Zeliha, hogy teljesen magával sodort és egy-két részt leszámítva meg is maradt ez a közel-keleti sodrása a történetnek. spoiler Nehéz meghatározni, hogy ez most szépirodalom avagy lektűr, én valahová a kettő közé tenném, mert van mondanivalója és mélysége, a hangsúly mégis inkább az érdekességen és a fordulatos történetszövésen van, szóval inkább szórakoztató irodalomnak érzem az elgondolkodtató és szépen megírt fajtából. (de kíváncsivá lettem egy szakértő véleményére is, BT talán jobban megmagyarázza a különbségeket:) Nagyon jók a kérdésfelvetései az 1915-ös örmény népirtást illetőleg, a török-örmény ellentéteket összevetve, érdemes elmerengeni rajta, hogy mi is itt a lényeg, miért van az, hogy az egyik nép elfelejtvén (lezárva) a múltat nem foglalkozik többet a régi dolgokkal, míg a másik oldal, persze főképp a szenvedéseket átélők, pedig a múltban átélt szörnyűségeken nem tudnak túllépni, elengedni, elfelejteni ezeket, érthető módon.
A közt pedig ellepi a politika. Nem hiszem, hogy egy író, ha olyan országból származik, ahol a demokrácia csak egy távoli eszménykép, megengedheti magának, hogy apolitikus legyen. Ha csak egy kicsit is érdekel, mi folyik körülötted, lehetetlen apolitikusnak maradni. Ezzel együtt a politika nem irányíthatja a művészt. Engem a képzelőerőm irányít. Sajátosan török dolog ez, nehéz ezt elmagyarázni. Két énem van. Az egyik, az írói, a magányt és az elvonultságot kedveli. Az írás magányos elfoglaltság. Az írói mellett azonban a szerzői énem sem hagy nyugodni. Beszédeket mondok, politikai kommentárokat írok, közéleti szerepet játszom. Meg kell tanulnom egyensúlyt teremteni az író és a szerző között. Törökország tavaly a Taksim téri, kormányellenes tüntetések miatt került be a hírekbe. Ön akkor több helyen is megszólalt az európai médiában, az eseményeket kommentálva. Három dolgot emelnék ki a tiltakozások kirobbanásával kapcsolatban. Az első a spontaneitás. Sokan voltak, akiknek korábban meg sem fordult volna a fejükben, hogy utcára vonuljanak, most mégis felemelték a hangjukat és tüntettek.
"Az élet véletlen egybeesésekből áll. A véletlen és az egybeesés nem ugyanaz. Ahhoz, hogy az ember ezt megérthesse, néha szüksége van egy rossz dzsinnre. " Ki vagyok? Miért vagyok? Honnan vagyok? Hová tartok? Miért tartok? – Közhely vagy sem, ezek a kérdések, így vagy úgy, egyszer mindenki életében szép kacskaringós kérdőjelet kapnak a végükre. Vannak azok a szerencsések, akiknek már egészen korán tiszta az útjuk és egyértelműek a gyökereik is. Vannak, akik kicsit több munkával, de még időben rátalálnak a válaszokra. Vannak, akiknek az újra és újra megérkező válaszok egymás fejére ugrálnak, mint vásott kölykök az ágyban, takarodó után. És vannak olyanok, akiknek az egész életük ezek körül forog… Itt van például Asya. Isztambulban él, török. A gyökerei tiszták, kuszák és sokszor bolondosak, különcek, de nagyjából tiszták. Kivéve az édesanyját, aki súlyos titkot őriz arról, miért szólíttatja magát lánya által nagynéninek, miért olyan különc és lázadó, miért megy tűzzel-vassal a hagyományok és megszokások ellen.
A kényelmesen hömpölygő, szövevényes és felettébb izgalmas történet végén sok egyéb mellett az is kiderül, megszakad-e az isztambuli család férfi tagjait sújtó átok. A Szerelem, A város tükrei, a Becsület, a Bolhapalota és Az építészinas szerzője az egyik legnépszerűbb török írónő hazájában és a világon, műveit több mint harminc nyelvre lefordították. Az isztambuli fattyú egyik szereplőjének kijelentése miatt Törökországban perbe fogták "a török nép megsértésének" vádjával. Kapcsolódó könyvek
A nyáron olvasott Lakodalmaink hoz hasonlóan egy csupa nőkből álló családba csöppenünk: négy lánytestvér, anyjuk és nagyanyjuk él együtt Isztambulban. A lányok ahányan vannak annyifélék - tetoválóművész, jósnő, tanár, de mind egyedül vannak és otthon élnek. A legkisebb testvér, Zeliha lánya, Asya (aki mindig le ajsáztam magamban) a címbeli isztambuli fattyú. Apját nem ismerte sosem, a nővérek nevelték fel, még anyját is nagynéninek szólítja. A történet másik szálában az Amerikába emigrált örmény családot, és legfiatalabb tagját, Armanousht ismerjük meg. Nem sokat tudtam az örmény 'holokausztról', de az írónő nagy szerepet szentel ennek az eseménynek, a két nép, a török és az örmény különböző felfogásának. A két szál a könyv közepén összeér, és ahogy haladunk egyre több ponton kapcsolódik össze. "A múlt olyan béklyó, amelytől meg kell szabadulnunk. Olyan teher, amely megnyomorítja az embert. Ó, bárcsak ne volna múltam! Bárcsak lehetnék Akárki, bárcsak kezdhetném újból a nulláról, és örökre pihekönnyű maradhatnék!
Összefoglaló Él egy furcsa török család Isztambulban, négy generáció, és csupa nő - köztük földrajztanárnő, csendes őrült, városszerte híres jósnő, tetoválóművésznő -, a férfitagok ugyanis sajnálatosan rendre korán elhaláloznak. Egy másik furcsa család San Franciscóban él; ők örmények, és nem tudnak, nem is akarnak szabadulni annak emlékétől, hogy Törökországban 1915-ben deportálták és lemészárolták az örményeket. A két családot a köztük lévő hatalmas földrajzi távolság ellenére szoros szálak kötik össze, ám ők erről mit sem tudnak. A tizenkilenc éves, amerikai örmény Armanoush a családi történetek hatására Isztambulba utazik, hogy felkutassa és megismerje a gyökereit. Ott összebarátkozik a vele nagyjából egyidős Asyával, a címbeli fattyúval. Asya sok szempontból Armanoush ellentéte: múltjához nem kötődik, gyökértelenül lézeng, rajong Johnny Cashért és a francia egzisztencialistákat olvassa. Beszélgetéseikben önmagukat és az igazságot keresik, s mindeközben misztikus módon tárul fel a sötét titkokban bővelkedő múlt.