Attól függően, hogy az egymásutáni események egy vagy több cselekményszámon bontakoznak ki, megkülönböztetünk egy- és többszólamú balladákat. A korai balladáin kívül, két korszakát különböztetünk meg a balladaírás szempontjából az ún. Nagykőrősi balladákat, és az Őszikék balladákat. Nagykőrösi balladái általában allegorikus jelentésűek, történelmi balladái például a régi korok problémáin keresztül az akkori Magyarország gondjait mutatják be (pl. Walesi bárdok). Lélektani balladái általában a bűn és bűnösség kérdését taglalják, arról hogy a bűntudat, hogy hat az emberre. Ilyen ballada például az Ágnes asszony, vagy a Szondi két apródja. Az Őszikék balladákat eredetileg nem a nagyközönségnek, hanem saját magának írta, s így kibújt a nemzeti költő szerepéből, nincs allegorikus jelentés, nincs történelmi indíték. Főleg régi babonás hiedelmeket elevenít fel bennük, ezek lélektani balladák. Ilyen például a Tengeri-hántás, a Tetemre hívás és a Vörös rébék.
Ágnes asszony: '53-ban írta meg, a témát a népéletből vette. Geszten gyakran látott egy csendes őrült parasztasszonyt, aki egész nap a patakban mosott. A költemény a szeretőjét férje megölésére bíztató asszony tragédiáját mutatja be, bűnrészese a gyilkosságnak. A gyilkosság után a patakban mossa ki a véres lepedőt, melyen férje vérfoltja volt. A vérfolt rég eltűnt, az asszony azonban még mindig mossa. A bíróság előtt csak azt mondja hogy haza kell mennie és ki kell mosnia a lepedőt. A bíróság hazaengedi, mert a büntetés már utolérte az asszonyt, elméje megbomlott. A költő a történetet a gyilkosság után indítja, az előzmények csak később derülnek ki. A bűn a közepén derül ki, a bíró mondja el. Folytonosan visszatérő refrén ("Oh! irgalom atyja, ne hagyj el"). Fokozza a drámaiságát, tragédiáját a költeménynek. Versformája a népi témának megfelelően hangsúlyos felező nyolcas. A walesi bárdok: A walesi bárdokat Arany 1857-ben, a császár látogatásakor írta, válaszul a hatóságok felhívására, hogy ünnepi verssel köszöntsék a szabadságharc hőseinek mészárosát.
1846-ban újabb pályázat, melyre megírta a Toldit. Ez országos hírnevet és Petőfi barátságát hozta meg számára. A szabadságharc idején a Nép Barátja c. hetilapot szerkesztette, nemzetőr is volt kis ideig. Világos után bujdosásra kényszerült, '51-ben az újjászervezett nagykőrösi gimnáziumba ment tanítani. Nagykőrösi évek, balladák: Arany számára a ballada kiutat és menekvést is jelentett, az útkeresés korszakában az új hangnem megjelenését. Már 1847-ben kísérletezett balladával, a nagykőrösi években még magasabb színvonalra emelte. A példát a skót balladák jelentették számára (később ismerkedett meg a székely népballadákkal). A cselekmény nagyobb részét árnyékban hagyta, de hogy szélesebb tömegek is megértsék, ezért csak a párbeszédes részekben alkalmazta. Gyakran párhuzamos cselekménysort mutat be. Tárgyuk a bűn és a bűnhődés, a bűnös beleőrül bűnébe. Témája gyakran történelmi. Szondi két apródja: '56-ban keletkezett, történelmi ballada. Allegorikus jelentése van. Bár a témát a múltból veszi, rejtett jelentése a jelenre vonatkozik.