Hallgasd meg Vivaldi: A négy évszak c. művét Mint említettem, a barokk hozta magával, hogy a zene formailag is egyenrangúvá vált a tartalmával. Ugyanakkor eddig úgynevezett abszolút zenéről lehetett beszélni, ahol a zenét csupán önmagáért lehetett élvezni. A négy évszak volt az egyik fontos előfutára a 19. századra kialakuló programzenének, amely igyekezett valamit kifejezni (és akkor most utólag könnyű okosnak lenni alapon kijelenthetem, hogy Pachelbeltől a Kánon d-dúrban meg nyilván abszolút zene volt). Ahogy a címből is sejthető, itt a négy évszak hangulatait próbálta Vivaldi visszaadni. A mű hegedűverseny, ami annyit takar - és itt jön képbe Vivaldi hegedűs ismerete -, hogy egy szóló hegedűs áll szemben egy zenekarral egyenrangú félként vagy inkább vezetőként. A zenekar pontos összetétele nincs meghatározva, a legautentikusabb valószínűleg egy vonósnégyes (két hegedű, egy brácsa és egy cselló), valamint valamilyen basso continuo hangszer (a képen a Voices of Music csapat hangszerelése látható).
Harmadik tétel: Az ősz JUHÁSZ FERENC ÉVSZAKOK Elmúlt az ősz. Az elbomlás is elmúlt. Rothadt növényeken gázoltam tehozzád. Árva szemem halottak elhagyott szemhéjába bújt, mint gyöngy-kérgű csigaházba magányos, meztelen rák. Hulla-viola árnyékot csurgattak a bálnaszájú rácsok, korhadt csecsemők és szutykos őszirózsák nyögtek ajkukból kicsüngve. Kék gerlét vezettek hozzám, kis lábán viselt csöngettyűs aranyláncot: atom-hasító mosolyodban áztam, s beleőszültem bolyongó szemedbe. S elmúlt a tél is. Nem úgy, mint a többi! A vedlett ég ropog a harangok fogsorában. Gépfegyver-fogvacogásban indultam neked kenyeret könyörögni. Csendből-bogozott erdő szikrázik a tél anyagában. Jácint-kék árnyékot gondoltak a tündérország-rácsok, csöndernyős bánat alól a vadak az ablakhoz tolongtak tipegve. Ágyad szélén, mint öreg ház jázminbokrot, hallgattam gondtalan csacsogásod és szarvas, nyúl, fácán, rigó figyelt a lecsülkölt hóban lángfehér énekedre. Ó, ez a tavasz! Zöld, húsos tajték tódul, s ráforr a falakra repedezett zománccal, gombos kocsányán virág-hullák foszlánya bódul, s benyúl a szemekért az űr gomolygó tapogató-halállal.
Vivaldi: A négy évszak Vivaldi legnépszerűbb műve, a 4 évszak 1725-ben jelent meg 8-as opus számmal Amszterdamban, az Il Cimento dell' Armonia e dell' Inventione vagyis A harmónia és a találékonyság erőpróbája c. 12 hegedűversenyből álló sorozatban. A cím egyrészt jelölheti allegorikus módon a Harmónia és a Találékonyság közötti küzdelmet, másrészt a szerző képességeinek megcsillantását is, amennyiben számára mindez próbatétel, egyfajta vizsga. Vivaldi életében megjelent concerto-opuszai között a harmadik és a nyolcadik legjelentősebb. E két sorozatban kívánta a leginkább bizonyítani egészen egyedi kompozíciós erényeit. A nyolcadik ciklus hat, címmel ellátott koncertet tartalmaz. Közülük a négy évszak abban különbözik az összes többitől, hogy e sorozathoz egyedi szöveg is társul. A sonnetti dimonstrativi - ahogy Vivaldi nevezi e költeményeket - alkotják a hagyományosan programnak nevezett anyagot. Ez a megoldás egészen egyedülálló Vivaldi életművében. Nem általánosságban előírt program ez, hanem szó szerint, sorról sorra, folyamatosan adja meg az ábrázolandó jelenségek egymásutánját.
Gyors mozgású témával ábrázolja Vivaldi a különböző irányból feltámadó szeleket, majd hirtelen hangulatváltással a pásztorfiú panaszát szólaltatja meg. A középső tétel kontrasztos szerkesztésű: a lassú ütemekben a szólóhegedű a közeledő vihartól megrettent embert, míg a zenekari hegedűszólamok a legyek és a dongók zümmögését érzékeltetik. A rövid gyors szakaszokban a zenekar ismét tremolókkal mennydörög. A fergeteges tempójú "Nyári zivatar" alcímű záró tétel a zenetörténet jellegzetes viharzenéinek egyike. A hegedűszóló itt másodrendű szerepet játszik, a vihar érzékletes ábrázolása a teljes együttes feladata. ♪ 3. F-dúr hegedűverseny - Ősz Vigad a pór, táncolva, énekelve, a bő termést örvendezőn fogadja, ma még Bacchus borától víg a kedve - holnap álomba hamvad majd vigalma. Minden vigadjon, dalra, táncra kelve! Legyint a langyos légtenger fuvalma, a gazdag évszak mintha integetne: édes álomból szép gyönyörbe csalna. A vadászok hajnalban útra kelnek, kürttel, puskásan, alvó falvakon túl vadat hajszolva jó nyomot követnek.
Ugyanis nemcsak a cím teszi programzenévé, hanem a mellékelt szonett vers is. Utólag elolvasva és visszahallgatva a zenét még egyszer, büszke lehetek magamra, egész jól sikerült eltalálnom, ami persze nagyobb részt Vivaldi érdeme, de azért voltak olyan részek is bőven, amibe ha beledöglök se látom bele az előírtakat. A cselekmény röviden: Itt a tavasz, csicseregnek a madarak, de egy vihar előszele egy pillanatra megzavarja őket (a madarak, valamint a vihar a legérthetőbb avatatlan fülnek is). Egy pásztor alszik, nimfák táncolnak. Nyáron minden olvadozik a hőségtől, amikor a vihar megérkezik. Ősszel a parasztok a termést ünneplik, folyik a bor míg be nem punnyadnak. Hajnalban vadászok szedelőzködnek, megsebesítik a prédát, amely kimúlik. Télen nagy a hideg, egyesek kinn fagyoskodnak, mások a meleg kályha mellett pihennek elégedetten. A tél kellemetlen, de megvannak a maga szépségei. Eg hét hallgatás (plusz előismeret) után se tudtam még megjegyezni teljesen a dallamokat, de az az érzésem, mintha az egyes évszakok fő motívumai, valamint a lassabb részek ugyanannak a dallamnak a módosított változatai lennének, de legalábbis meglehetősen hasonlóak.
Törzsvásárlói kedvezmény egyszeri 15 000 Ft feletti vásárlástól. Ingyenes kiszállítás 10 000 Ft értékhatár felett! Termékek Kotta Gyerekdalok, népdalok Hangszeres művek Fafúvós-, kamaraművek Gitár, gitár-kamara Hárfa-.
A megriadt vadállat puskaportul prüszköl, rohanna, ám futása sebzett, bukdácsol még, aztán a fűre fordul. Az ősz "A parasztok tánca és dala" feliratú tablóval kezdődik. A zenekar népies hangulatú témát játszik. Majd a vidám együttesből kiválik "A részeg" realisztikusan megrajzolt figurája, aki ide-oda dülöngél, végül elalszik. Néhány álló ütem után a befejező tuttiban visszatér a tétel elejének felszabadult jókedve. A lassú tétel alcíme: "A részeg álma", zenéje a szonett második strófáját dolgozza fel. Ez a sorozat talán legkülönösebb tétele. Szóló egyáltalán nincs benne, dallamos téma sincs, a zenekar csupán hosszan tartott akkordokat játszik, harmóniailag szokatlan fordulatokkal. A finálé "A vadászat" címet viseli. Eddig szokatlan módon a szonett két utolsó versszaka jutott erre a tételre, ez a körülmény eleve arra enged következtetni, hogy nagyszabású koncertformát tervezett Vivaldi Az ősz zárójelenetéhez: a vadászatmozgalmas tablója az első tételbeli szüreti mulatság szimmetrikus ellenképe.