Mivel Krisztus keresztjében szentségileg egyesül tettes és áldozat, a tettes azonosulhat az áldozattal, átélheti az agóniát, amit maga okozott. Az áldozat pedig Krisztus feltétel nélküli megbocsátásából nyerhet erőt, hogy maga is megbocsásson.
Általában a szeretet többször meglátogatja az embereket; ezért azoknak, akik Istent keresik, hullámzó életük van. Egyszer-egyszer megízlelik, milyen édes az Úr közelsége, de amikor visszahúzódik, akkor elbizonytalanodnak és a sötétben tapogatóznak. Az, aki Krisztus szeretetét megkapta mint benső erőt, megkapja mindazt, ami az 1 Korinthus 13-ban van írva. Krisztus úgy uralkodik, hogy ők mindig elégedettek. Sajnos tény, hogy az úgynevezett keresztények szíveiben Sátán uralkodik. Sokáig dicsérik Istent, aztán hirtelen telve vannak Sátánnal. Krisztus uralkodik egy rövid ideig, és aztán? Aztán jön egy puccs, és kiderül, hogy ki uralkodik ott valójában. Mindenki, aki a saját útját akarja járni, ezt mondja: "Lennie kell egy határnak! " De milyen mennyei légkör jön létre bennünk és körülöttünk, amikor Krisztus az Úr! Higgy Isten szavában! Megszentelni azt jelenti, elkülöníteni és eltávolítani. Korlátlan erőt jelent. Egy királynak korlátlan hatalommal kell rendelkeznie. Soha semmi rossz nem történik, ha Krisztus a korlátlan hatalmú uralkodó, mert Ő csak szeretetet és jóságot diktál.
Húsvét utáni szerdán még ünnepi húsvéti hangulatban gyűltek össze a zarándokok a Szent Péter-téren, hogy az általános kihallgatás során találkozzanak Ferenc pápával és hallgassák a tanítását. A Szentatya ez alkalommal is a Miatyánk sorait értelmezte és a "Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" részt elemezte. Katekézisében külön kiemelte a "miképpen" kötőszó jelentőségét, mely az isteni megbocsátás függőleges szálát kapcsolja össze az embertársaink iránti kötelező megbocsátás feladatával. A kihallgatáson részt vett a magyar jezsuita rendtartomány 25 fős csoportja is, akik kedden, április 23-án a római Gesù templomban részt vettek Hiba György jezsuita diák diakónusszentelésén. P. Vértesaljai László SJ – Vatikán Mindnyájan adósok vagyunk az Isten felé Ferenc pápa katekézise kezdetén arra utalt, hogy az ember mennyire adós az Isten színe előtt: mindent tőle kaptunk, a természet és a kegyelem rendjében. Isten nemcsak akarja a mi életünket, hanem szeret is bennünket. Nincs semmi helye az önhittségnek, amikor imára kulcsoljuk a kezünket.
A bűnök és vétkek megvallása emberek előtt nem megengedhető, mivel az soha nem vezetett és soha nem is fog az isteni megbocsátáshoz vezetni.... A bűnösnek egyedül Isten előtt kell irgalomért könyörögnie az irgalom Óceánjától, megbocsátásért esedezni a nagylelkűség Egétől emígyen: Ó, Isten, én Istenem! Könyörögve kérlek Téged igaz imádóid vérére, kiket olyannyira elragadott édes Szavad, hogy a Dicsőség Hegyére siettek, a legdicsőségesebb mártíromság színhelyére, és esdekelve kérlek Téged azon titkokra, melyek tudásod mélyén rejteznek és az igazgyöngyökre, melyek jóságod óceánjának kincsei, hogy bocsáss meg nékem és édesapámnak és édesanyámnak. Az irgalmasok közül, Te vagy valóban a Legirgalmasabb. Nincsen más Isten, csak Te, a Mindig Megbocsátó, a Mindenek Felett Jóságos. Ó, Uram! Te látod a bűnösség eme lényegét kegyelmed óceánja felé fordulni, ez esendőt, ki isteni hatalmad királyságát keresi, és e szegény teremtményt, ki gazdagságod napcsillaga felé fordul. Irgalmadra és kegyelmedre kérlek, ne hagyd őt cserben, ó, Uram, és ne foszd meg jóságod kinyilatkoztatásától a Te napjaidban, sem pedig ne űzd el ajtódtól, melyet szélesre tártál Te mindenki előtt, ki mennyországodban avagy földi világodban lakozik.
Isten mindenképpen kifizetteti az adósságot, csak nem az adóssal, hanem a saját Fiával. Így érvelnek például az emergent church mozgalom teológusai. Azt mondják, olyan ez, mintha a hazatérő tékozló fiúval közölné az atyja, hogy hát nem bocsáthatok meg, amíg ki nem egyenlíted az adósságodat. És akkor megjelenne az idősebb fiú, és felajánlkozna, hogy büntesse meg, ölje meg őt az atyjuk, ha ez az ára a kisebbik visszafogadásának. Olyan ez, érvelnek egyesek, mintha mi azt mondanánk a férjünknek vagy a gyerekünknek, hogy persze, megbocsátok, feltétel nélkül, majd pedig jó nagyot rúgunk a kutyába. Hol van itt a feltétel nélküli szeretet, a hetvenszer hétszeres megbocsátás, amit Jézus tetteivel és szavaival tanít az evangéliumokban, különösen is a tékozló fiú példázatában? Ebben a tanításban, mondják, akik kényelmetlenül érzik magukat miatta – és hát lássuk be, elgondolkodtatóak az érveik –, Jézus és az Atya (a Szentháromság két személye) nincsenek egységben egymással. Jézus szinte már-már az Atyától szabadítja meg a bűnösöket.
Szoros kapcsolat áll fenn az Isten és emberszeretet között. A szeretet szeretetért kiált, a megbocsátás megbocsátásért. Ugyanezt hangsúlyozza Máté a szívtelen szolga történetével, melyben fenyegetően áll elénk a megbocsátást ugyan elfogadó, de megbocsátani nem tudó szolga alakja: "Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának" (Mt 18, 35). A rosszat a szeretet törvényével lehet megfékezni Jézus beilleszti az emberi kapcsolatokba a megbocsátás erejét. Az életben az igazságosság nem old meg mindent. Főként ott, ahol gátat kell vetni a rossznak, amikor a köteles mértéken túl is szeretni kell azért, hogy kezdetét vegye a kegyelem története. A bosszúállásra hajlamos rosszat meg kell fékezni és ezt a szeretet törvényével lehet megtenni. Isten mindenkinek megadja a kegyelmet, hogy a saját szeretet történetét megírja, ami végül is egyszerű: egy ölelés, egy mosoly, de legvégső értelemben a megbocsátás – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.
Az emberek helytelenül hívják Őt Uruknak, anélkül, hogy akaratát tennék; saját útjukat járják ahelyett, hogy engedelmeskednének neki. Keresik Krisztust, de nem azzal a céllal, hogy Úrrá tegyék Őt. Ő vezetni szeretné az életedet, amennyiben te is erre vágysz. A legtöbben segítséget szeretnének szükséghelyzetükben – bűneik bocsánatát –, de ki szeretné Urának Őt? Hamisság, értelmetlenség, képmutatás és színjáték Úrnak hívni Őt, ha nem szeretnéd, hogy valóban Urad legyen. Akkor fel kell hagynod azzal, hogy Uradnak hívd Őt. Azonban ha azt szeretnéd, hogy Ő vezessen téged, többé ne vétkezz! Mit veszítettünk azzal, hogy Ő az Urunk? Mindent elveszítettünk, ami gonosz! Mindent, ami értéktelen! És mit nyertünk? Bölcsességet nyertünk, Isten és Krisztus szeretetét. Isten iránti szeretetünk miatt tartjuk meg parancsolatait (1 János 2:5). A bűn törvényszegés, de van bűnbocsánat, ha elestünk. Az emberi természet érvelése és okoskodása tesz tönkre minket, és emiatt vétkezünk. Krisztust mint Urat birtokolni mennyország a földön.
A gonoszság győz. Emellett ez azt is jelentené, hogy nincs jövő. Egy Isten nélküli világban "mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik" (Prédikátor 3, 20). Jó esély van rá, hogy az élet csak nyomorúsággal van tele, és a halál a vége. Ha nincs szerencsénk, szegénységbe születünk, vagy erőszakos környezetbe. Egy Isten nélküli világban nincsen reménység sem. Harmadszor ez azt is jelentené, hogy a szenvedés nem számít. Ha nincs Isten, mi mind csak állatok vagyunk, atomok véletlenszerűen összeállt tömege. Egy lelőtt gyermeknek nincsen nagyobb jelentősége, mint egy gazellának, amit oroszlán terít le, vagy mint egy letaposott növénynek. Az emberi életnek semmivel se lenne nagyobb értéke, mint bármi más életformának. A szenvedés csak akkor számítana, ha minket érne. Viszont ha eddig elolvastuk ezt a részt, ez azt jelenti, hogy igenis gondot jelent nekünk a szenvedés. Ám az egész "a szenvedés rossz" megközelítésnek is csak akkor van értelme, ha Isten létezik.