Zsuzsa 24 éves egyetemista Egy évvel ezelőtt találkoztam a nagy szerelemmel. Csak sajnos volt két gyereke és egy felesége. Akkor még az egyetemisták hétköznapi életét éltem: kollégiumban laktam, minden nap suliba jártam, zh-kat írtam, vizsgákra készültem. Aztán berobbant az életembe Ákos, s mindent felkavart. Jó tíz évvel idősebb is nálam, de ez már csak az utolsó lapátravaló volt a szüleimnél. Amikor anyukámnak először beszéltem róla, nem akart hinni a fülének. Hatalmas vita, majd veszekedés keveredett a vallomásomból. Nem is mentem haza akkor egy hónapig, ugyanis egy másik városban tanultam. Ákossal minden nagyon jól alakult, sokat találkoztunk, de még mindig a családjával lakott. Amikor úgy gondoltam, hogy otthon már lecsendesedett a helyzet, hazamentem, de természetesen megint az én kapcsolatom volt napirenden. Állandóan csak veszekedtünk miatta a szüleimmel, kiborultam, ők is sírtak. Elég sok idő telt el, mire egyáltalán be mertem mutatni az én Ákosomat otthon. Hát, nem fogadták valami szívélyesen!
Mit is mondhatnék még, Hiszen mindent tudsz rég; Ami titkom csak volt, Már régen tiéd... Az első szavamat, azt is csak te hallottad, - Csak a tiéd... Te vagy minden játék, Te vagy minden, ami szép; Ha bántanak még, Csak te vagy, aki véd... És neked fáj a szó, mikor rólam szól, s nem jó, - Nem szép... Hűtlenek vagyunk: végül mind elindulunk, Száz mosolyt kapunk, de csak könnyeket hagyunk... Hisz gyermekek vagyunk, s már sosem változunk, - Ne sírj! Refr: Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely, - Tudom, érted ezt: ugyanígy volt veletek. Mama, indulnom kell, csak fáj, hogy könnyezel, - Ugye érzed azt, hogy a szívemben maradsz. Mit is mondhatnék, itt a szó már nem elég... Mama, indulnom kell, ide nem kísérhetsz el, - Ott már várnak rég, - Ne sírj, kérlek ne sírj! Mama, emlékszem jól, Mert megtanítottál: A szeretet nem szól, Az néma csendben jár... Én őrzöm a sok mesét, -hidd el, továbbadom még, - Ne félj! Mama, búcsúznom kell, Tudod, várnak már rég: Csak egy dalt játszom el, Neked írtam, tiéd!
Ígértem csillagot, - de egyet sem adhatok, - Messze az ég... Hűtlenek vagyunk... Mama, indulnom kell...
Az alapvető kérdés, amibe mindig újra és újra belebotlom, a "ki alkalmazkodjon a másikhoz" kérdése. Számomra... Az ember hiába igyekszik rátalálni a pillanatra, amikor a katasztrófák sora kezdetét vette, rá kell döbbennie:... Piszkos nagy, pocsék háború lesz. A lángba boruló Balkán felperzseli Európát, az iszlám Ázsiát, és akkor a... A nyertes tudja, mi lesz a következő lépése, ha veszít, ám nem beszél erről; a vesztesnek fogalma sincs, mit tesz... A jó könyv arról ismerszik meg, hogy akárhányszor olvassuk, mindig más. Mindenki csalódást fog okozni: mindenki, akiben bízol, mindenki, akit megbízhatónak hiszel. Amikor a saját sorsukról... Ha hagyod, bármelyik szó nevetségessé válhat.