A lovagi kultúra kialakulásának alapvető feltétele a helyhez kötött királyi udvartartás volt, ami Magyarországon először III. Béla (1172- 1196) uralkodása alatt jött létre. A király a különböző pénzjövedelmeiből - adók, bányajog, stb. - pompás királyi székhelyeket alakított ki, melyek kiváló otthont teremtettek a lovagi kultúra létrejöttének. A lovagi kultúra kialakulása A lovagi kultúra kialakulásának alapvető feltétele a helyhez kötött királyi udvartartás volt, ami Magyarországon először III. - pompás királyi székhelyeket alakított ki, melyek kiváló otthont teremtettek a lovagi kultúra létrejöttének. Az első ilyen királyi székhely Esztergom volt, majd a tatárjárás után IV. Béla Budát, később Károly Róbert pedig Visegrádot választotta ki udvara színhelyéül. Nagy Lajos felváltva Visegrádon és Budán tartotta udvarát; Zsigmond idejében pedig véglegesen Buda vált a magyar királyok székvárosává. A királyi udvar lovagi kultúrájának fejlődése a király hatalmi súlyának, illetve a nemzetközi kapcsolatok intenzitásának függvénye volt.
Az egyik alapszabály még az intézmény létrejöttének okát is megindokolta: "A Nemzeti Vívó Intézetet a szegény sorsú magyar ifjak vívásban, voltizsálásban [tornászás falovon] való kiképzésére létesítették. " A tanítványok felvételét a szabályzat a következő feltételekhez kötötte: "a) hogy magyar születésű legyen, b) hogy ne légyen tehetsége saját költségén tanulni, c) becsületes magaviseletéről és foglalatosságáról bizonyítvánnyal légyen ellátva, d) ne légyen házi vagy akármilyen nemű szolgacseléd, e) 12 évesnél ifjabb ne legyen. " &bnsp; SZAKKÖNYVEK A VÍVÁSRÓL A Nemzeti Vívó Intézet vezető- és segéd mestere, Friedrich Ferenc és Chappon Alajos ugyan külföldiek voltak, de az oktatás 1830-tól magyar nyelven folyt. Az 1830-as évek közepétől a vívósport országszerte egyre jobban fellendült. A Kolozsvári Viadal Iskola részvénytársasággá alakult, illetve már Torontál vármegyében is működött vívóintézet. Valószínűsítik, hogy utóbbiban oktatott Domján János mester is, aki 1839-ben megírta és kiadta az első magyar vívószakkönyvet "Vi-tan" címmel.
Az egyik alapszabály még az intézmény létrejöttének okát is megindokolta: "A Nemzeti Vívó Intézetet a szegény sorsú magyar ifjak vívásban, voltizsálásban [tornászás falovon] való kiképzésére létesítették. " A tanítványok felvételét a szabályzat a következő feltételekhez kötötte: "a) hogy magyar születésű legyen, b) hogy ne légyen tehetsége saját költségén tanulni, c) becsületes magaviseletéről és foglalatosságáról bizonyítvánnyal légyen ellátva, d) ne légyen házi vagy akármilyen nemű szolgacseléd, e) 12 évesnél ifjabb ne legyen. " SZAKKÖNYVEK A VÍVÁSRÓL A Nemzeti Vívó Intézet vezető- és segéd mestere, Friedrich Ferenc és Chappon Alajos ugyan külföldiek voltak, de az oktatás 1830-tól magyar nyelven folyt. Az 1830-as évek közepétől a vívósport országszerte egyre jobban fellendült. A Kolozsvári Viadal Iskola részvénytársasággá alakult, illetve már Torontál vármegyében is működött vívóintézet. Valószínűsítik, hogy utóbbiban oktatott Domján János mester is, aki 1839-ben megírta és kiadta az első magyar vívószakkönyvet "Vi-tan" címmel.
Volt idő, amikor minden férfi szívesen sétálgatott volna karddal a jobbján, hogy ha vitába keveredik, vagy a gyengébbik nem védelemre szorul, csak előránthassa hüvelyéből. A paraszti családból származók azonban csupán ábrándozhattak erről, hiszen a kaszán és kapán, illetve a földműveléshez szükséges felszerelésen kívül sokáig nem nyúlhattak máshoz. A kard viselése ugyanis az urak kiváltsága volt. Aztán feltalálták a pisztolyt, és a kard egy csapásra (vagy stílszerűen: suhintásra) kiment a divatból. Egy 1839-ben napvilágot látott könyv így ír a vívásról: "A test és lélek szilárdulását egyaránt eszközölő mozgások közt, mind hasznára, mind művészi becsére nézve első helyen áll a vívás mestersége, melynek szükségét az újabb időkben csak a pulykalelkűek nem érzik. " Idővel kissé megváltoztak a kardra és annak "viselésére" vonatkozó írott és íratlan szabályok, hiszen ma már a hölgyek is könnyedén kardforgatókká válhatnak. Persze ez sem volt mindig így. Nekik ugyanis a XIX. század végéig kellett várniuk arra, hogy végül kardot vagy tőrt ragadhassanak.
(Az eredeti Szent György szobor ma Prágában a Szent Vencel téren látható, valószínűleg Nagy Lajos ajándékozta IV. Károly német-római császárnak. Másolatát azonban Budapesten is megcsodálhatjuk a Halászbástya lépcsősorának aljánál. ) A festészetben a miniatúra festészet terjedt el, ami a könyvillusztráció egyik nagy ága volt. A magyarországi könyvfestészet történetéből három alkotás vált ismertté: 1. ) Képes Legendárium (1333 körül), ami Károly Róbert gyermekei számára képes ÁBC-s könyvként szolgált; 2. ) Nekcsei Dömötör tárnokmester bibliája (1338 előtt); 3. ) Meggyesi Miklós Képes krónikája (1370 k. ). Irodalom A középkori magyar udvari és lovagi irodalom termése eléggé szegény volt az udvar pompájához, nemzetközi kapcsolataihoz képest. A lovagi irodalom kiteljesedéséhez szükséges széles társadalmi bázis ugyanis csak a 15. századra alakult ki Magyarországon, amikor a lovagi kultúra már pusztulásra ítéltetett. Míg Nyugat-Európában a lovagi irodalom alkotásainak nagy részét maguk a lovagok szerezték, addig Magyarországon éppen a lovagköltők hiányoztak.
Amit egy lovagnak feltétlenül tudni kell A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak. A lovagi testnevelés kialakulása és fejlődése szoros összefüggésben áll a feudalizmus rendszerével. A lovagi címet elnyerő harcosok ugyanis hűbéri viszonyba kerültek a királlyal. De mi is volt a feltétele annak - persze a származáson kívül - hogy valaki lovag legyen? Igen komoly fizikai követelmények elé állította a kor a tisztelt önjelölteket. Nem elég, hogy páncélban kellett egyensúlyozniuk a lovakon harc közben, a lovagoknak a számmisztikában fogant hét készséget is el kellett sajátítaniuk. Így, kezdve az alapoktól - mint maga a lovaglás - az úszáson, vadászáson, íjazáson, víváson túl, hozzátartozott a lovag "hivatásához" az is, hogy a labdázást és a szolgálat szórakoztató táblás játékait megtanulja. Ez utóbbi magyarul körülbelül annyit jelenthet: hogyan unatkozzon egy lovag kreatívan, mondjuk őrség közben. Ha valaki még mindig kevesellné ezeket a képességeket - nos annak teljesen igaza van.
Az udvari és lovagi kultúra értékeiről, eredményeiről elsősorban a művészi, valamint irodalmi alkotások tanúskodnak. III. Béla király esztergomi palotája, dr. Horváth István rekonstrukciója Sárkányölő Szent György szobra (1373. ) Az udvari művészet Az udvari művészet kezdetét III. Béla esztergomi királyi palotájának építkezései jelentik. Az építészetben is, mint a művészet egyéb területein az akkor legmagasabb szintűnek számító francia hatás érvényesült. A tatárjárás után elindultak a nagyszabású várépítkezések, ekkor épültek fel a lakótornyok (pl. : Visegrád, Sárospatak, Trencsén, Sümeg, Csesznek vagy Nagyvázsony), melyeket a 14. században igyekeztek luxusigényeknek megfelelően átalakítani és kibővíteni. Az Anjouk visegrádi és budai palotái, valamint Nagy Lajos diósgyőri királyi várkastélya már a kényesebb ízlés kielégítésére is alkalmasak voltak. A magyarországi művészet XIV. században elért magas színvonalát Kolozsvári Márton és György alkotásai tanúsítják, akik megformálták Szent István és Szent Imre, majd 1373-ban Szent György szobrát, végül Szent László lovas szobrát (1390).