Vázsonyi Endre; Grill, Bp., 1943 ( Grill klasszikus regényei) A párizsi Notre-Dame; ford. Antal László, Európa, Bp., 1979 (Világirodalom remekei) Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Legeza Ilona könyvismertetője A regény adatlapja a LIBRI-n További információk [ szerkesztés] MVGYOSZ hangoskönyv a Magyar Elektronikus Könyvtárban Olvasónapló A Suliháló oldalán Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 310912222 LCCN: n98925070 GND: 4342614-1 BNF: cb119675961 BNE: XX2025189
Frollo féltékenységében az utcán sértegeti Phobeust, a kapitányt, akibe Esmeralda szerelmes. A főesperes elrejtőzik a kapitány szobájában annak tudtával, hogy tisztázzák a helyzetet. Esmeralda szerelmet vall a kapitánynak, aki azt elfogadja, mint alkalmi kapcsolatot. Ekkor Claude Frollo előbújik, és leszúrja Phoebust. Esmeraldát emberölés és boszorkányság vádjával bíróság elé állítják. Mivel ezt tagadja, kínvallatásnak akarják alávetni, de Esmeralda inkább bevallja azt is, amit nem követett el. Ezért halálra ítélik. Az akasztás napján előkerül a leszúrt és időközben felgyógyult Phobeus, akit meglátván Esmeraldába ismét visszatér az élni akarás vágya. Quasimodo – aki szintén szerelmes a szépséges cigánylányba – megmenti a bitófától, és a templom szent területére viszi. Quasimodo a saját szállásán rejti el a lányt, ahol elmondja neki, mit érez iránta, de Esmeralda ezt nem viszonozza, mivel ő még mindig Phobeusba szerelmes. Quasimodo megígéri, hogy a kapitányt elhívja a templomba, de az nem akar találkozni a lánnyal.
Később Esmeraldát meg akarják ölni, mert azt hiszik ő szúrta meg Phoébust. Pedig nem, hanem a pap (Alain Cuny), de ezt nem tudják. A Notre Dame harangozója Quasimodo (Anthony Quinn) megmenti Esmeraldát a kivégzéstől és felviszi a Notre Dame tetejébe, ahova a többi ember nem mehet fel. Ott élnek egy darabig, de a Notre Dame-ból kiviszik a szent szobrot, és mostmár bemehetnek, Quasimodo azonban megpróbálja őket megakadályozni, de végül nem sikerül. Az emberek betörnek a Notre Dame-ba, és egy nyíllal megölik Esmeraldát. Miután leveszik a testét az akasztófáról beteszik egy pincébe, és Quasimodo átölelve ottmarad mellette. Később két csontvázat találtak, az egyik öleli a másikat. Mikor megpróbálták szétválasztani őket, elporlódtak. Szereplők [ szerkesztés] Szereplő Színész Magyar hang 1. magyar változat [1] (MOKÉP, 1966) 2. magyar változat [2] (MTV1, 1992) Quasimodo Avar István Papp János Esmeralda Domján Edit Tóth Enikő Claude Frollo Somogyvári Rudolf Kern András Phoebus de Chateaupers Mécs Károly Sörös Sándor Pierre Gringoire Körmendi János Rátóti Zoltán Fleur de Lys Danielle Dumont n. a. Kisfalvi Krisztina Clopin Trouillefou Philippe Clay Zenthe Ferenc Forgács Péter Jehan Frollo Maurice Sarfati Versényi László Kerekes József XI.
A párizsi Notre-Dame Az első kiadás könyvborítója (1831) Szerző Victor Hugo Eredeti cím Notre-Dame de Paris Ország Franciaország Nyelv francia Műfaj romantikus regény Sorozat A világirodalom klasszikusai Kiadás Kiadó Gosselin Kiadás dátuma 1831. március 16. [1] Magyar kiadó Kossuth Kiadó Zrt. Magyar kiadás dátuma 1957 [2] Fordító Vázsonyi Endre Illusztrátor Luc-Olivier Merson Borítógrafika Tony Johannot Média típusa könyv Oldalak száma 464 ISBN ISBN 9789630948036 A Wikimédia Commons tartalmaz A párizsi Notre-Dame témájú médiaállományokat. A párizsi Notre-Dame (franciául: Notre-Dame de Paris) Victor Hugo 1831-ben megjelent regénye. A mű igazi főszereplője a párizsi Notre-Dame-székesegyház, amely az egyik legnagyobb és legismertebb katedrális a világon. A regényt 1858-ban Szalkay Gergely fordította le először magyar nyelvre, A Notre-Dame egyház Párisban címmel. [3] Ezt még négy további fordítás és 28 különféle kiadás követte magyarul: 1913, 1925, 1957, 1959 stb. Háttér [ szerkesztés] A párizsi Notre-Dame Victor Hugo első hosszabb lélegzetvételű műve, melyre 1828-ban kapott megbízást kiadójától, Gosselintől.
Egyik éjjel a főesperes meglátogatja Esmeraldát, és ismét szerelmet vall neki, de az elutasítja. Ezért erőszakoskodni kezd vele, de ő a harangozótól kapott sípot megfújva, hívja Quasimodót, aki egy tőrrel támad a betolakodóra, de mikor felismeri benne nevelőapját, visszakozik. Ekkor Esmeralda veszi kezébe a tőrt, amivel sakkban tartja a papot. A cigányok és tolvajok Gringoire közbenjárására elindulnak Esmeralda kiszabadítására. Quasimodo a haragos tömeget látva azt hiszi, Esmeraldát akarják elrabolni, ezért szembeszáll velük. Kis idő múlva a katonaság is a segítségére siet, és sikeresen visszaverik a támadást. Esmeraldát időközben Gringoire és a pap elviszik, hogy megmentsék. A Szajna túlpartján Gringoire előre indul a kecskével, a főesperes pedig választás elé állítja Esmeraldát: elfogadja a szerelmét, vagy akasztófára kerül. Esmeralda inkább a halált választja. Míg Frollo a poroszlókért megy, a tébolyult nővérre, Guduléra bízza a lányt. Gudule Esmeraldában ráismer a rég elveszett lányára.
1996-ban jelent meg a Disney adaptációja: A Notre Dame-i toronyőr. Bár a regény fő mondanivalója megtalálható a rajzfilmben, lényeges különbségek vannak a két mű között. A történet középpontjában Esmeralda, a cigány táncoslány áll, aki iránt vágyat érez Claude Frollo, a hatalmas és kegyetlen igazságügyi miniszter. Quasimodo, a főhős, a Notre Dame jószívű, ám torz harangozója. A történet meghatározó szereplője továbbá Phoebus, a jószívű kapitány, aki szintén gyengéd érzelmeket táplál Esmeralda iránt. Amerikában 1996. június 21-én, Magyarországon 1996. november 28-án mutatták be a mozikban. Néhány esztendeje e könyv szerzője a Notre-Dame székesegyházban járván, vagy inkább kutakodván, az egyik torony homályos zugában emberkéz rótta szót pillantott meg a falon: Ananké, végzet. A kőbe eléggé mélyen bevésett, idő marta görög nagybetűk, a formájukba és tartásukba belekövült, gótikus írásra valló, középkori kézről tanúskodó jegyek, de legkivált a bennük rejlő gyászos és baljós értelem mélyen megrendítette a szerzőt.