- Te nagy konyh�dba helyz�d embered, S eln�zed n�ki, hogy kont�rkodik, Kotyvaszt, s mag�t Istennek k�pzeli. De hogyha elfecs�rli s rontja majd A f�ztet, akkor gy�lsz k�s� haragra. Pedig mit v�rsz m�st egy m�kedvel�t�l? - Azt�n miv�gre az eg�sz teremt�s? Dics�s�gedre �rt�l k�ltem�nyt, Bel�helyezted egy rossz g�pezetbe, �s meg nem �nod v�ges v�gtelen, Hogy az a n�ta mindig �gy megyen. M�lt�-e illyen aggasty�nhoz e J�t�k, melyen csak gyermeksz�v hev�lhet? Hol s�rba gy�rt kis szikra m�meli Ur�t, de torzalak csak, k�pe nem; V�gzet, szabads�g egym�st �ld�zi, S hi�nyzik az �sszhangz� �rtelem. - Csak h�dolat illet meg, nem bir�lat. Nem adhatok m�st, csak mi l�nyegem. (Az angyalokra mutatva) Dics�r el�gg� e hitv�ny sereg, �s illik is, hogy �k dics�rjenek. Te sz�lted �ket, mint �rny�t a f�ny, De mind�r�kt�l fogva �lek �n. Hah, szemtelen! nem sz�lt-e az anyag, Hol volt k�r�d, hol volt er�d el�bb? Ezt t�led �n is szint�gy k�rdhetem. �n v�gtelen id�t�l tervezem, S m�r bennem �lt, mi mostan l�tes�lt.
Fogadja leghőbb üdvözletemet a gyönyörért, melyet müve által okozott, a fényért, melyre költészetünket deriteni hivatva van! Pest. sept. 12. 1861. Rokon érzelmi pályatársa Arany János Minden, mi él, az egyenlő soká él, A százados fa s egynapos rovar. Eszmél, örül, szeret és elbukik, Midőn napszámát s vágyait betölté. Nem az idő halad: MI változunk, Egy század, egy nap szinte egyre megy. Ne félj, betöltöd célodat te is, Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van Szorítva az ember egyénisége. A Tragédia színeiben Madách (a lírai hős, Ádám, illetve kalauza, Lucifer szemén keresztül) végigvezet a biblikus és földi világtörténelem művészi szándékai szerint kiemelt és értelmezett "nagy pillanatain", s látnia kell: az emberiség kiemelkedő alakjai új meg új eszmékkel, hanyatló s megújuló erkölcsi felbuzdulással küzdenek az emberiség tökéletesedéséért, a jobb sorsért, az mégis bukásból bukásba hanyatlik. A földi történelem vége pedig magának a Földnek és egyúttal lakóinak teljes tönkremenetele. Látomásai hatására Ádám úgy dönt, nem érdemes az életre és már-már eldobja azt magától; társa, a gyermekük megfoganását megjelentő Éva szavára, valamint az Úr biztatására úgy dönt – bár továbbra is kételyek mardossák – vállalja a küzdelmet, amit az egyes ember és az egész emberiség sorsának beteljesítése jelent.