). Így Önnek nem kell újra megadnia ezeket az adatokat, amikor legközelebb ellátogat az oldalra. A cookie-k anonimizált statisztikai adatok gyűjtésére is szolgálnak, melyek segítségével képet tudunk kapni weboldalaink látogatóinak böngészési szokásairól, felhasználói tapasztalatairól. Hogyan használjuk a cookie-kat? Az Európai Bizottság honlapjai többnyire belső cookie-kat használnak. Ezeket a cookie-kat a Bizottság helyezte el a honlapon és tartja karban, nem külső szervezetek. Egyes oldalaink azonban csak akkor jeleníthetők meg, ha Ön elfogadja a harmadik féltől származó cookie-k használatát. Webhelyeinken három különböző típusú belső cookie-t használunk, melyek a következő célokat szolgálják: a látogatók beállításainak tárolása, oldalaink működőképessé tétele, elemzési adatok gyűjtése (a felhasználói szokásokról). Látogatói beállítások Ezeket a cookie-kat a Bizottság helyezi el, és csak a Bizottság tudja olvasni őket. Ezek a cookie-k a következő adatokat tárolják: azt, hogy Ön beleegyezett-e a cookie-k használatába a honlapon, vagy sem; azt, hogy Ön megválaszolta-e már a képernyőn automatikusan megjelenő rövid felmérésünket (arról, hogy mennyire tartja hasznosnak az oldal tartamát), így legközelebb nem jelenik meg a felmérés.
Gyakorló apaként egyébként nem bánom, hogy a hazai médiából nem ömlik rám és a gyerekeimre a szenny. Ugyanakkor az is érdekes, hogy az amerikaiak többnyire a gyerekere hivatkozva határolódnak el a médiában tapasztalható meztelenség elől, de ha mondjuk a TV-ben a fűrészes gyilkos levágja az áldozat fejét, az már nem olyan nagy gond, azt nézheti a gyerek. Halloweenkor meg kifejezetten ajánlott. Tudom abszurd a gondolat, de érdekelne, hogy mi lenne akkor, ha egy meztelen női testet darabolna fel egy baltás gyilkos. Vajon akkor csak az intim részeket takarnák ki? Nem hiába, a magyarok ezt is jól lekezelték, és már sokkal korábban, mint az amerikaiak. Sosem felejtem el a magyar népmesék rajzfilmsorozat furfangos megoldását a gyermekek lelki egészségének megőrzésére. Emlékszel? Ami kényes terület volt, oda tettek egy csillagot. Frappáns megoldás. Azóta is a csillagokat keresem… mind hiába. És végül már csak arra lennék kíváncsi, hogy ha itt leadnák a magyar népmesék rajzfilmeket, mondjuk a Cartoon Network-ön, vajon vágatlanul mennének-e le a mesefilmek, vagy kellene egy amerikai verziót készíteni szuper- csillagokkal, hogy minden intim részletet jól kitakarjon.
Olvastam egy érdekes cikket, amelyben Magyarországon élő külföldiek fejtették ki véleményüket a magyarokról, azok jó, rossz és különös szokásairól, az ott tartózkodásuk ideje alatt szerzett tapasztalataik alapján. Így kaptam ihletet arra, hogy utánajárjak, vajon milyennek tűnnek az amerikaiak Amerikában – külföldi szemmel, egészen pontosan magyar szemmel, vagy még pontosabban: Farkasszemmel. Előrebocsátom, nem célom az amerikaiak kigúnyolása, csupán tükröt tartok nekik, amelyben valószínű, hogy ők sohasem fognak belenézni – és feltételezem, hogy nem is érdekelné őket… Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, hogy miért mosolyogtok még akkor is, amikor nem kéne? Gondolom a fényképezések előtti "Cheeeeeeeeeeeeeese" effektus mindenkinek megvan valamelyik amerikai filmből. Gyermekeim az élő példái ennek a tipikus amerikai jelenségnek, mert amikor előkerül egy fényképezőgép, már-már pavlovi reflexszerűen húzzák szét szájukat, amíg a kép el nem készül. A legaranyosabb az egészben az, amikor valamilyen oknál fogva, a fénykép nem azonnal, hanem percekig készül a beállítások, vagy egészen egyszerűen valami bénáskodás miatt.
Képünk illusztráció (Fotó: Flickr/Sophie Asia) Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, hogy miért szerettek olyan slamposan öltözni a nap minden percében? Nem vagyok biztos, hogy a slampos a legmegfelelőbb jelző arra, amire itt gondolok, de jobbat nem tudtam kitalálni, amikor azt látom, hogy alkalomtól, éghajlattól, időjárástól, napszaktól sőt még sokszor kontinenstől is függetlenül az átlag amerikai a következő szerelést (outfit) veszi fel a hét szinte minden napján: cipőnek egy jobbára agyon kopott edzőcipő (sneaker) az első választás, többnyire praktikus (értsd kényelmes) okok miatt. Ha tényleg kicsit ki kell öltözni, akkor jön a jó kis makkos cipő. Aztán jön az elmaradhatatlan farmer nadrág, vagy még inkább a bermuda nadrág, hozzá egy többnyire XXL-es póló, amin többnyire valamilyen hazafias jelkép, vagy felirat látható. Ha éppen az nem, akkor helyette egy egyetemi, vagy college embléma van rajta, hogy mindenki tudja hova is járt az illető. Gyakran az egyetem kedvenc sport csapata, illetve logója is feltűnik az öltözéken.